Fórum


Vica

Felszállott a Páva -Csanaki Melinda

2012. 12. 08. 9:58:45
Kezdés:2012. 11. 30. 9:00, Vég:2012. 12. 01. 21:00

Felszállott a páva - ahogy mi láttuk "A sikertörténet valahogy úgy kezdődött, hogy miután a nagy múltú győri Rába Néptáncegyüttes tagjai elolvasták a Duna TV által meghirdetett Fölszállott a páva versenykiírást, meghányták-vetették a dolgot, és kevéske győzködés után rávették művészeti vezetőjüket, hogy próbáljanak szerencsét az országos porondon is."- írta rólunk a Kisalföld című napilap november 30-ai száma. A történet valahogy tényleg így kezdődött. Nem volt még ilyen műsor, nem szerepeltünk még tehetségkutatón, így nem tudtuk mire számítsunk, mit várhatnak el tőlünk. Reméltük, hogy nem a kereskedelmi adók által sugárzott tehetségkutatók szintjét hozza majd a Duna TV, hanem annál sokkal emelkedettebb, színvonalasabb és hagyományokhoz hű vonalat. Mikor kiderült a zsűrink névsora, akkor kezdtünk megnyugodni igazán és elhinni, hogy jól döntöttünk, mikor beneveztünk. A nevezők a nagy Magyarország egész részéről jöttek, de az első fordulón központokra voltunk osztva. Mi, természetesen, a győri szekcióban voltunk. Már itt is megfogott minket a Páva hangulata; az a légkör, ami nem kifejezetten egy versenyre mondható. Itt, valahogy a játék, az induló csapatok közös célja volt fontos, az, hogy nem ellenfelekként tekintettünk egymásra, hanem mint közös szekeret toló egységes erő. Mindegyikünk örült annak, hogy most végre először, nem amerikai mintára készült tévés műsor részesei vagyunk, hanem egy olyannak, aminek az üzenete a magyarságtudat, a közös értékek, a régmúlt. Az első fordulóban szucsági táncot adtunk elő, amire elég pontszámot kaptunk ahhoz, hogy az összes területet egyesítve is bejussunk az elődöntő tévés adásába. Ettől egyébként, egy kicsit meg is ijedtünk. Az első helyszín ugyanis hazai szaga miatt nem volt idegen, a PÁGISZ ÁMK-ban sokszor volt már fellépésünk, ismertük a színpadot, a termeket, a körülményeket. A nagy ugrás tehát az MTVA székhelye volt, november első hétvégéjén, Budapesten. Varázslatos volt betekinteni a kulisszák mögé. A werkfilmek készítése, a fotózások, az ottani próbák, mind egy olyan új élményt nyújtottak, amiben igazából feltöltődni lehet, és erőt meríteni ahhoz, ami előttünk állt. Itt egyébként még inkább látszódott a versenyzők összetartása. Bárki kölcsönkérhetett bárkitől bármit, közösen ebédeltünk, jókat beszélgettünk. A legelső táncunk a stúdió színpadán, ami Magyarszentbenedek és környékéről való, szerencsére nagyon jól sikerült. Nemcsak, hogy le tudtuk győzni a lámpalázunkat, hanem kijött belőlünk az, amit a zsűri őserőnek, elragadó hangulatnak nevezett. A tévé képernyője igaz sokat levett a produkcióból, de talán így is látszott a szeretet, és az, hogy jó kezekben az együttes. 56 ponttal jutottunk tovább - az izgalmakat még inkább fokozva - holtversenyben. Négy hetünk volt felkészülni a következő adásra, ami december 1-én volt. Bár ez soknak tűnik, mégsem volt az: ki kellett választani egy táncot, el kellett készíteni a koreográfiát, és le kellett rövidíteni az előírt négy és fél percre, közben az Ajkán megrendezett Bakonyaljai versenyen is részt vettünk, ahol másodikak lettünk. Az idő hamar elment, és ismét ott álltunk az MTVA székhelyén, a már ismert folyosókon és emberek között. E kell mondjam, a szervezőség és az asszisztensi gárda is nagyon segítőkész volt, egy szavunk sem lehetett rájuk. Ismét jól éreztük magunkat, de itt már nagyobb volt a tét. A műsor élő volt. Nem lehetett rontani. Minden időt kihasználtunk ezért a próbákra és a felkészülésre. Az órák most sokkal gyorsabban teltek, főleg azért is, mert az előző fordulóval ellentétben itt elsőként léptünk színpadra, és kezdeni bizony, a legnehezebb feladat volt. Nem azt mondom, hogy féltünk, de amikor az utolsó másodpercek peregtek a színpad falai mögött, és vártuk szinte visszafojtott levegővel, hogy mikor intenek, jelezve: felvétel lesz; az elég szívszorító volt. Mezőség közepéről, Palatkáról hoztuk a táncunkat. Egy csujjogatással kezdtünk, és amint megszólalt a muzsika, ismét az a hangulat uralkodott el rajtunk, ami az előző alkalommal is. Olyan jó így együtt lenni, megmutatni kik vagyunk, és képviselni nemcsak a megyénket, hanem a hagyományainkat is. Táncolni a nézőknek, a tévé előtt szorító családunkat és barátainknak, eljuttatni a tudásunkat olyanoknak, akiket még nem ismerünk. "Ha tetszett, amit láttak kérem ne bízzák a véletlenre!"- hangzott műsorvezetőnk kérése. Hát nem bízták! Közönségdíjjal jutottunk tovább, az utolsó táncra, a döntőbe! Köszönjük a szurkolást, a szavazatokat, az együttérzést! December 15-én újra találkozunk: Duna TV, Felszállott a páva, 18:35. - Csanaki Melinda - 2012. 12. 07.




First 1 Last